Te még meg sem fogantál,
amikor már vártalak,
elképzeltem milyen lesz,
ha karomban tartalak.

Milyen leszel? Találgattam,
s képzeletben láttalak,
orrod pisze, füled nagy,
pici kézen öt ujjad.

Gondolkodtam mi leszel,
fiú, avagy kisleány?
Bár mindegy volt énnekem,
csakhogy végre érkezel.

Mesét mondtam, énekeltem,
legtöbbet a Bóbitát,
Te hallgattad és figyelted,
s pocakomban rugdostál.

Csoda lett az esős nap,
mikor végre megszülettél,
attól kezdve életemnek
napsugara csak Te lettél.

Köszönöm, hogy vagy nekem,
hisz így lett szebb az életem,
ma már tudom, hogy világom
általad lett teljesebb.

Beck Emese az Irodalmi Rádió szerzője. Beck Emesének hívnak, 57 éves vagyok és egyedül élek egy baranyai kisvárosban…