Lassan egy éve lesz, hogy elmentél tőlem,

bár talán a lelked, az itt maradt velem,

s kísér mindenhová,

követi a léptem,

biztosan nem tudom, de képzelem, s tán: érzem.

 

Nagyon ritkán vagyok teljesen egyedül.

Beszélgetek veled a buszra felszállva,

az utcákat járva.

Bár tényleg ott ülnél

azon a kis padon, most is még engem várva!

 

Gondolok rád mindig, akár a szobánkban, akár

vásárolva valamelyik boltban tartózkodjam.

Nem te, de a lelked

mintha itt lebegne.

Láthatatlan kezed meg vállamon pihenne.

 

Vállamon pihenne, vállamon nyugodna,

S míg élek, kísérnél mindegyik utamra,

kezdett dolgaimhoz

bátorítást adva.

Féltő szereteted mindig-mindig óvna…

 

Bodnár Ildikó az Irodalmi Rádió szerzője. Nevem Csetneki Sándorné dr. Bodnár Ildikó. Nyugdíjas pedagógus vagyok. Miskolcon (Diósgyőrben) születtem,…