Ritkuló jelek

Hangom valótlanul remeg,
a kottája is kancsal,
falsul szövi a rímeket
szívem köré a hajnal.
Belőled letört egy darab,
a zsebkendőmben őrzöm,
konok hűtlenségem miatt
ennyim maradt e földön.

Mint mentett kincsemmel futok
vad tűz elől, tudatlan
szörnyeimmel megharcolok
a lelkedért, miattam.
Reménykedésem széttöri
köveknek koppanása,
vérző fejemet kötözi
lényednek földi mása.

De antennámmal még fogok
ritkuló jelet tőled,
ábrándjaimból én adok
és én kérek belőled.
Aztán egy őszi délután
a roppanó avarban
hangyák hordják egymás után
szét testem lankadatlan.

Baranyi Imre az Irodalmi Rádió szerzője. Honlap: https://baranyi-imre.eoldal.hu/