Nem túl lágy dal

Porrá őröl a büszkeség
és azt zsákjában hordja szét
az érte küldött postás.
Kutya ugatja, nem pöröl,
kerítésedre könyököl,
hívásodra jött hozzád.

Magad adtad magadat el,
nem volt neked ki megfelel,
hogy vágyad csillapítsa.
Válogattál, mint ostoba
sorsod mostoha ostora,
csapkodtál össze-vissza.

És volt aki már sírva kért,
hogy hagyd abba az istenért,
de te fogad szorítva
ütöttél-vágtál szüntelen,
vad voltál és oly féktelen,
nem néztél rá se vissza.

Itt vannak hát a lelkedért
és mondd barátom, ennyit ért,
hogy még le sem hajoltál
neked nyíló virágodért?
Most fizess büszkeségedért,
de ki ne mondd, ha bánnád.

Baranyi Imre az Irodalmi Rádió szerzője. Honlap: https://baranyi-imre.eoldal.hu/