Jöttél, s elraboltad szívem,
minden gondolatom, szinte egész lelkem.

Villámcsapás volt mindkettőnk számára,
de tudtuk rosszkor történt, elkésett, hiába.

Nem lehet feledni azt a pillanatot,
mert életünk más lett, szívünk titkot hordott.

Évre év jött gyorsan, megfakult az emlék,
bár a parázs izzott, halványult a remény.

Fülembe kerítő halk biztatást súgott,
hallgattam a szóra, s szívem feléd indult.

Mint félénk kamaszok találkoztunk újra,
remegő térdekkel, gombóccal torokban.

Próbáltunk beszélni sok okos dologról,
de illant a józanság, mint léggömb, mely tovaszáll.

Visszatért az első pillanat varázsa,
s fellángolt sok-sok év eltemetett vágya.

Egymáshoz simulva teljesült a végzet,
két test, két lélek egyesültek végre.

Csodás a valóság, szebb az álmaimnál,
nem kell kiszínezni, mert szép, mint egy szivárvány.

Hozhat az életem örömöt, bánatot,
szeretni ily nagyon mást én már nem fogok.

Beck Emese az Irodalmi Rádió szerzője. Beck Emesének hívnak, 57 éves vagyok és egyedül élek egy baranyai kisvárosban…