Lármát csap, gyilkos szikrákat vet az égbolt,
jelenése rémísztő sötétkék színfolt.
A fekete torkát ördöggént kitátja.
borzasztóbb, mint a szellemek suhogása.
Uralma alá kebelezi a Földet,
az összes helyre fekete fátylat szövet.
Fénytelenné válik a nagy tömörület,
mi több, a csillagok is elmenekültek.
Az orkán kiszakította a víztartályt,
az ár gőzmozdonyként vágtat, nincs akadály.
Magával ráncigál minden mozdíthatót,
olyan könnyen, mint gyermek a papírhajót.
Élőlény előle nem menekülhet el
kelti lelkükben a rémes rémületet.
-Jaj, hová tűntek el most az őrangyalok,
nincsenek sehol a világos ablakok!
Feltornyosul a lélekben a félelem.
Vajon mi az a bűn, mit elkövethettem?
Mi véget tarol a talajon sorscsapás?
Köztünk jár, mint a kerülhetetlen „kaszás”.

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…