Az a tűz

Zsarátnokán ifjú tüzünk kihamvad,
mivé csitult a régi szenvedélyünk,
feledtük esküjét az éjszakáknak
melyekben égve tündökölt szerelmünk?

Maró hiányod megfeszíti elmém,
a homlokomra ráncokat vetítve,
úgy mondanám, de úgy… elénekelném
közös dalunk a Holdnak integetve.

De jő a szél, ha jő az óra, újra
tüzünket szítja és lángolunk belül,
öleljük egymást mégis összebújva.

A tűzből ismerős ütem kipendül,
parázslik égi csillagként pirulva
és dalunk a Holdnak sarlójára ül.

Baranyi Imre az Irodalmi Rádió szerzője. Honlap: https://baranyi-imre.eoldal.hu/