Hajnal

A hajnal újra éjre jő, de szép is
ahogy terül melengve már a tájon,
amott a tó vizén elillan úgyis,
hogy álmomon parányi rést találjon.

A fenyvesekkel átkarolva fut szét,
belengi lelkem ébredő világát,
fülembe súgja libbenő reményét,
az új nap izgató, bolond varázsát.

De még a hangok ím a Napra várnak,
amíg a kórus énekelni nem kezd
az ágakon ma csendben intonálnak.

E perc csupán a pillanat hogy érezd
a hajnal ízeit, telítve vággyal,
de hogy milyen lesz ó, e nap ne kérdezd.

Baranyi Imre az Irodalmi Rádió szerzője. Honlap: https://baranyi-imre.eoldal.hu/