Sötét vizek

A lelkem már pokolra néz,
a testem is fogatlan,
mint egy ügyetlen tengerész
zord zátonyra futottam.
Vérednek kékje festi be
a szám szélét, kesernyés,
leégett házam belseje
vad kárhozattal pernyés.

Ma még talán egy harcra jó
vagyok, de büszkeségem
kormányozhatatlan hajó,
tetézi minden vétkem.
Hozzám már rég nem volt közöd,
de azt azért még tudtam,
hogy ketten voltunk bűnösök
e rongyos háborúban.

Bolond mámorban táncolok
a pénzem elmulatva,
kezemmel füstöt markolok,
nem nézek csillagokba.
Zománcos bögrém is lyukas,
a borom elfogyott már,
Kháron meg ott vár engemet
a parton a ladiknál.

Baranyi Imre az Irodalmi Rádió szerzője. Honlap: https://baranyi-imre.eoldal.hu/