Belőled elveszett a szerelem

 

Belőled elveszett a szerelem. Talán csak egy része, vagy egészen?

A kétség már régen pislákol bennem, és a napok múlnak.

Lázasan kutatok emlékeimben. Lehet, hogy csak az én szerelmem

tükröződött  mindig is, abban a csodás kék szemedben?

Rajongásom rózsaszín ködén át láttam szeretni magam általad?

A hős, aki sárkánnyal is megküzd, rajongásának tárgya én lennék,

álarcát vesztve pőrén áll, s erre a tényre immár mit sem  ad!

Hiszen nem foglalkoztatja királylány, szerelem, lét, nem lét!

Most pedig, mikor a köd oszlik, ki tudja miért? Keresem a szikrát.

S reggel, kutatva az érzelmek vad tengerében, beviszem a kávét.

Ugyan olyan arc, megszoktam már rég. Ugyan az a reggel, mégis más.

Most már akarom a választ. Lopva, szinte félve nézlek.

Háborgó lelkem csillapítón vágy a szóra : oly messze még a vég!

Várok a jelre, csak egy mozdulat felém! A szikra a szememben még ég!

Mint annyiszor, mikor szerelemmel telve, reszketőn fordultam feléd,

Te elmélyülten, rám se nézve, ki tudja lélekben merre járva, kevered a kávéd.

S én még ott állok kövülten, de belül már hangosan sikoltva,

lábaim gépiesen mozgatják erőtlen testem. Künn dereng a fény a köd felett.

S megtört szívvel lassan tudomásul veszem, hogy minden elveszett.

Érdekes, a sikoly benn ragad, nem szaggatja darabokra testem.

Csak némán, fájón feszít, nincs már mit keresnem.

Csüggedten támolygok. Az ablakon át, a galambokat lesem.

Míg a csészéket mosom, megértelek.

Belőled számomra már elveszett a szerelem.

Apor Kata az Irodalmi Rádió szerzője. Kaliczka Katalinnak hívnak. 1964-ben születtem. Romhány, a szülőfalum egy kis nógrádi település.…