Ősz peremén

Ősz van, a fákon a fényeket oldja a hajnali köd már,
nagy tenyerében a földnek arany hegedű muzsikálja
nyári szerelmek elégikusan tova penderülését.
Ím ma kabátomat újra előveszem én a fogasról,
csípi a reggeli dér szele ingem alatt üde bőröm.
Hull a levél csapatokban a fák tetejét kopaszítva
és ropogósra cseréli egészen az úton a járást.
Még idelátszik a nyár, vele múlt el a nagy szerelemnek
tünde talánya, a nádas ölén ölelések elülnek.
Múlik a nyár, heve már beletéved az ősz peremébe.

Baranyi Imre az Irodalmi Rádió szerzője. Honlap: https://baranyi-imre.eoldal.hu/