kopogtatok az ajtón,
Telnek a percek,
Senki nem szól.
Belém csap a halvány emlék,
Felettem a zöld fű s a kék ég.
Felhők között arcodat látom,
Hogy ajtót nyiss nekem ez a vágyam.
De kopogásomra a csend válaszol,
Mert nincs senki az ajtó mögött.
Látom mosolyod a felhő felett,
Már begyógyítottad szívemet,
Mely csordultig volt fájdalommal.
Lelkem egy mosolygós angyal,
Hallom ahogy táncot jár a hajnal,
Én is keringőzöm vele,
Ettől boldog szívem reggele.
Önfeledten mosolygok bele a napfénybe,
Mely visszacsillogtatja rám mosolyát,
Nem kopogok ajtódon többet.
Szememben ragyognak a könnyek,
Boldogság úszik körülöttem,
Hiszen mindig itt vagy felettem,
Suttogva szólok , vagy néma csendben,
Most igazán boldog az életem,
Szavakkal könnyítek szíveken,
A betűket keresem ,
Táncra perdülök, ahogy azokat meglelem.
A nyugodtság úszik lelkemen.

2021. Január. 6.

Toldi Gábor az Irodalmi Rádió szerzője. Toldi Gábornak hívnak, 1988. Január 9-én születtem Szombathelyen (Vas megye). 2018. december…