Utánad

Ma vérem újra úgy tüzel,
útjából sziklákat mos el,
amíg eljut szívembe.
Mivé leszek, ha nem leszel
és gyöngyeim ki fűzi fel,
ha eltűnsz mindörökre.

Mert egyedül én meghalok,
hiába lesznek angyalok,
kik vigasztalnak engem.
Emlékedből tüzet rakok,
hogy majd a hideg hajnalok
ne tépjék szét az ingem.

Arcomon nem lesz már mosoly,
mint egy megbüntetett fogoly,
cellám sötétjét rázom.
Nélküled lelkem oly komor,
a vihar mindent szétsodor
és én csak egyre fázom.

Baranyi Imre az Irodalmi Rádió szerzője. Honlapom: https://baranyi-imre.eoldal.hu/ Szerzői jogok: Utánközlés joga: A műveim utánközléséhez az engedélyem szükséges.Átdolgozás joga: A…