A virágnak megtiltani nem lehet,

Hogy ne nyíljék, ha jön a szép kikelet

Zengett hajdanán a Pilwaxban,

Mert jó ügyért vézna ember is tehet

 

Megújhodt tavaszillatú levegő

Állandósult halálból visszahívó

Taktusokban meglepő, cirkuláló,

Hűségesen visszatérő szerető

 

Nem hiányolt hűséggel, ha megtisztelsz,

Hát menjünk, induljunk még egy körre

Bár napfényt, és születő bimbódzást

Nem látsz, csírájában elfojtást észlelsz

 

Ezt mondtam a tavasz sugallatának,

Ki viszont önkényesen így felelt:

Ne higgy sötét erő diadalában,

Annál inkább élet fuvallatában

 

Továbbá higgy, és bízz a nagyobb jóban,

Három D feletti dimenzióban,

Mely a végsőkig nem enged a gonosznak,

Találj bizalmat az igaz szóban

 

A szeretet lesz a végső győztes

Hiszen ez másként nem is történhet,

Ott, amely forrása valóságunknak,

Az ördög szegény a földön, csöves

 

Állandó renden erőszakot venni

Legfeljebb néhány pillanatig képes,

S kiapadt lélekkel, erőtlenül hull

A földre, s végtagjait keni

 

Ne aggódj, eljöttem újult erővel

S ősi csímmel belehelem a tájat,

Megfojtani téged már nem tudnak,

Nem bírnak a márciusi szellővel

 

Mert virágnak megtiltani nem lehet,

Hogy ne nyíljék, ha jön a szép kikelet

Nézz szét a tájon, és láthatod,

Hóvirág dacával szemben törvény szembe nem mehet

Tóth Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Üdvözlök mindenkit, Tóth Mihály vagyok. Több, mint egy éve folytatok írói tevékenységet.…