Képtalálatok a következőre: nyári záporos képek

 

Nyári Zápor

Egyedül nézem szobám négy falát,
emléked őrzöm, lényed köddé vált.
Kínlódva próbálom magamnak bizonygatni,
Aki menni akar, nem kell marasztalni.

Kinyitom ablakom, magányos alkonyon.
Meleg szél vigasztal, akkor is fáj nagyon.
Váratlanul megérint valami más.
hűs simogatásként érkezik a változás.

Kopogva indul a cseppek hada,
majd zuhogva fénylik az eső fala.
Nyári zápor, permetként ér hozzám,
kábán mozdulok, az ablakot becsuknám.

Mozdulatom közben a telefonom csörren.
A hang felé fordulok, elérem, nem veszem fel.
Te hívsz, látom, miért nem hagysz már békén.
Elengedtelek, menj csak, talán visszatérnél?

Az eső megáll, de megy tovább az élet.
Lassan elfogadom, az érzés semmivé lett.
Álmos tócsák fénylenek, a forgalom már gyérül,
Sötét felhők jelzik, újra eső készül.

Bámulom az utcát, függönyt húz a zápor,
felém rohan egy alak , pocsolyákban gázol.
Már ajtómon kopog, a hazatért álom,
visszatalál hozzám, tudja nagyon várom.

Kitárom az ajtót, ott állsz mint egy vándor,
szemeddel kérdezel, én reszketve fázom.
Átölelsz, suttogod, nem jó nélkülem.
Elhiszem karodban, örökké, csak veled.

Tétova szavak, miért, és hogy maradsz.
Hallgass el, ölelj, hogy higgyem szavadat.
Odakinn vihar készül, fény zuhan át a tájon,
hogy a földre leérve, tűzzé váljon.

 

Diós Ottilia az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten születtem, gyermekkorom óta egy jászsági faluban élek. Szüleim elváltak, édesanyám itt…