Kicsi szív, hát megfogantál.

Imáimra válasz voltál,

fényt hoztál és reményt adtál:

Lehetek még édesanya!

Fészket rakott nálam mégis

a boldogság kék madara.

 

Kicsi szív, ó, hogy dobogtál!

Derűt, erőt sugároztál,

kedves szavakat „suttogtál”.

Föld porából felemeltél,

szeretetben lebegtettél.

 

Kicsi szív, hát elillantál.

Elhinni ezt hogyan tudnám?

Rossz álom csak, tévedés!

Doktor úr, jaj, szépen kérem,

nem történhet ez meg vélem!

 

Kicsi szív, mondd, hová mentél?

Mi értelme volt, hogy lettél?

Düh fojtogat: „Miért pont én?!”

Nincs igazság e föld színén.

 

Kicsi szív, ha visszajönnél,

vigyáznék rád, ígérem én!

Táplálnálak, szeretnélek.

Kis gyümölcsöm, érlelnélek!

 

A hónapok ahogy múlnak,

viharfelhők elvonulnak.

Felsejlik már kékje az égnek,

de én mégsem látom szépnek.

Örömöm, mondd, miben leljem,

ha méhem csak egy üres fészek?

 

Kicsi szív, hogy mit tanultam?

Én törékeny, kicsi lelkem!

Görcsös akaratom csupán

gátja volt, hogy növekedjél bennem.

Búcsúzom most, menj utadra,

S kitavaszodván,

lenge szellők puha szárnyán találj újra rám,

hogy méhemben ringassalak, édes kisbabám!

 

  1. február

 

 

 

 

Kárpáti Kinga az Irodalmi Rádió szerzője. Pszichológus vagyok, az irodalom szerelmese. Az irodalom nagyjai segítettek át a serdülőkori…