A kisértet
Komor romok felett,
éjszakának árnya,
egy kísértet lebeg.
Kidőlt tölgyfa csonkján,
csendben sírdogál,
a múltra emlékezik,
s visszahívja tán?
Mikor jön a virradat,
eltűnik egy rom alatt,
soha nem lel nyugalmat.
Mikor jön az éjszaka,
felhangzik majd bús dala.
Az elmúlt éveket
visszahozni nem lehet.
Az idő végtelen folyó,
örökké csak árad,
elé nem tehetsz gátat,
meg nem állítható…