– Nos, kedves Tim, várom a kérdést.
– Már megbocsásson vezérigazgató úr, de miféle kérdést várna tőlem?
– Tim, szólíthatom, Timnek?
– Persze, hisz az előbb már megtette.
– Látom, ön rendkívül ambiciózus ember és úgy gondolom, hogy jó szakember is.
– Köszönöm, hogy elismeri az érdemeimet.
– Tim, a vállalat maximálisan bízik magában. Úgy gondolom tehát, hogy a kérdés, amely bizonyára igen lényeges vállalatunk számára, önt is foglalkoztatja.
– Hát, az igazat megvallva engem sok kérdés foglalkoztat.
– Ezt el is várjuk öntől. Azonban jelen körülmények között, egyetlen kérdést áruljon el nekem.
– Igen?
– Nem, nem erre gondoltunk.
– Már megbocsásson vezérigazgató úr, de mit várnak tőlem?
– Tim, ne hezitáljon. A mai világ oly veszendő és hamar kihunynak a dicsőséges sikerek rivalda fényei. Ön, mint társaságunk megbecsült és elismert szakértője, bizonyára meg tudja fogalmazni a kérdést.
– Aha. Értem.
– Nos, pontosan ezt várjuk magától. Tehát a kérdés?
– A kérdés, a kérdések kérdése? Ezt a kérdést várja tőlem?
– Tim, bízunk magában.
– Negyvenkettő.
– Ó, ez nem a kérdés.
– Valóban. Ez a válasz.
– Nézze, Tim, itt a vállalatnál mindenre megvannak a válaszaink. A válaszok pedig folyton változnak. Ezért olyan feladattal bíztuk meg, ami az ön szakértelmével bizonyosan megoldható.
– Megbíztak? Mikor bíztak meg?
– Ne haragudjon Tim, de ön kerüli a kérdést. Ne tegye. Mindenki érdeke úgy kívánja, hogy ezt ne tegye.
– Azt akarja, hogy felírjam a választ kérdések formájában? Sima ügy. 6 x 9 = ? A válasz természetesen a negyvenkettő.
– Ne haragudjon Tim, de most téved.
– Már hogy tévednék, hisz én vagyok a szakértő. És hatszor kilenc az bizony negyvenkettő, mégpedig a tizenhármas számrendszerben. Vagy írjam fel elsődleges pszeudóperfekt számként, esetleg Harshad oszthatóságként? Vagy ábrázoljam mátrixba rendezetten?
– Ne térjen ki a kérdés elől, Tim. Maga nem hibázhat. Nézze meg a vállalatot. Mi történne velünk, ha a legmegbecsültebb szakembereink hibáznának? Ezt nem engedhetjük meg magunknak, Tim. Egyszerűen nem.
– Adna nekem valami bővebb támpontot, hogy meg tudjam fogalmazni ezt a kérdést?
– Tim, én nagyon tisztelem önt. De nézze, amikor az ember betölti a negyvenet átéli az igazán fontos dolgok szükségszerűségét. Szeretne valami maradandót alkotni. Majd eltelik két év és rájön, hogy még a kérdést sem érti. Hogy alkothatna így maradandót? Bizonyára önnek is fontos a kérdés, ezért gondoljon kicsit bele a mi helyzetünkbe, érezze át a felelősségek súlyát. Ön meg tudja oldani a problémát, hát tegye fel végre azt a kérdést.
– Azt a kérdést, amit már a legelejétől kezdve fel kellett volna tennem?
– Látom kezdi már kapizsgálni.
– De ha felteszem ezt a kérdést, akkor a választ is meg kell adnom rá?
– A válaszaink készen vannak. A kérdést várjuk magától.
– Félek, hogy nem fogok tudni megfelelni az elvárásainak, uram.
– A félelem sem a maga dolga. Azzal külön ügyosztály foglalkozik.
– Hát akkor nem értem.
– Ne értelmet keressen, mint mondtam a válaszaink készen vannak és folyton változnak. Maga a szakember és még csak azt sem várjuk el magától, hogy értse. Egy dolgot kértem öntől, egy kérdést. Ha nem tudja feltenni a kérdést, akkor máshoz kell forduljunk, azt pedig ön sem akarhatja. Nem igaz, Tim?
– Hát azt valóban nem.
– Tim, áruljon el nekem valamit?
– Igen?
– Miért oly szűk látokörű. A világ tele van csodás és impulzív élményekkel és megtapasztalásokkal. Mondja, miért nem tud hagyatkozni a megérzéseire?
– Hát alapvetően a kérdés, amennyiben valóban tőlem várják, igen összetett és bonyolult. Szükségszerű tehát, hogy szabatos legyen és még hosszasan tudnám sorolni a követelményspecifikációk halmazát, amelyet egy ilyen súlyú kérdés esetében mind alapos vizsgálat alá kellene helyezzünk.
– Tim, az ég szerelmére, ne bonyolítsa. Ez a hosszasan kivitelezett és bőlére eresztett szakmai okfejtés teljességgel szükségtelen. Mi a kérdést várjuk magától, nem a szakmai igazolást.
– Vezérigazgató úr, tegyük fel azt a kérdést!
– Navégre!
– Mi legyen a kérdés?

Mucsi Sándor (Renema Fields) az Irodalmi Rádió szerzője. 1978-ban született Békéscsabán. Jelenleg is itt él és dolgozik, mérnök…