Valahová bekerül az életem,
Perdül,fordul akár a világegyetem.
Nem tudhatom előre ki lesz a kedvesem,
Kilépek az élet kapuján,
Egy nap reggelén.
Ott állok a körforgás peremén,
Járnak a gondolataim életem szerelmén.
Kevés bennem a csalódás,
Hív egy állomás,
Hol könnyek törhetnek rám,
Nem lesz alvó éjszakám.
Ágyam egyedül marad árván,
Egy kis munka vár reám,
Testem robog az éjjeli folyosón,
Megpillantom ki dobogtatja szívem,
Felé húz az érzelem,
Mely még gyengén pislákol odabent.
Ő sem tudja tán mi ez az érzem,
Valahol van az életem,
Őt adja most nekem.
Ki ölel engem szavaival, csodás mosolyával,
Szívemnek is “fáj” de ez csodás fájdalom.
Öröm tör elő belőlem, hogy láthatom,
Utazó életemben ezt is megkaphatom,
Nem üldöz a fájdalom,
De ki tudja milyen lesz a másnapom,
Hogy a holnap mit hoz sohasem tudhatom.
Amit kapok meg kell élnem,
Átérezni, szerelem tüzében égni,
Sírni könnyekben úszva,
Szárnyalni, s felérni a csúcsra.
Láthatatlan életemnek útja,
Legyen az a szerelem,
Barát ki fogja kezem mindenütt,
Kinek ölelése melegíti testem,
Felsegít ha az utamon elestem.

2021. Február. 8.

Toldi Gábor az Irodalmi Rádió szerzője. Toldi Gábornak hívnak, 1988. Január 9-én születtem Szombathelyen (Vas megye). 2018. december…