Másnak lenni…

 

Embernek maradni hogy lehet

sordódni – mert a végzet vezet.

Lassú kín, vergődve feljutni

oda hol másoknak mutatni

kell azt amit el kell fogadni.

Mi a jó, mi a szép, más szerint?

Ki dönti el, hogy legyint vagy int

az akit követsz, kit tisztelsz mert

ott a félsz, vajon majd megfelelsz?

Elfogadnád-e azt, ami más?

Példakép helyett, átfordulás.

Fehér helyett, sötét fekete

más mint a kezdet kezdete.

Életünk megrendezett játék

ha időnk a körmünkre ráég.

Ha a szabad büszke erős fenyő

már apró gyufaként áll elő,

felgyúthat minden megszokást

mert a lényeg, az elfogadás.

Diós Ottilia az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten születtem, gyermekkorom óta egy jászsági faluban élek. Szüleim elváltak, édesanyám itt…