Másnak lenni…
Embernek maradni hogy lehet
sordódni – mert a végzet vezet.
Lassú kín, vergődve feljutni
oda hol másoknak mutatni
kell azt amit el kell fogadni.
Mi a jó, mi a szép, más szerint?
Ki dönti el, hogy legyint vagy int
az akit követsz, kit tisztelsz mert
ott a félsz, vajon majd megfelelsz?
Elfogadnád-e azt, ami más?
Példakép helyett, átfordulás.
Fehér helyett, sötét fekete
más mint a kezdet kezdete.
Életünk megrendezett játék
ha időnk a körmünkre ráég.
Ha a szabad büszke erős fenyő
már apró gyufaként áll elő,
felgyúthat minden megszokást
mert a lényeg, az elfogadás.