Dal a nagyúrhoz
Felém kiált a csendes éj uszályán
egy elkallódott, ócska gondolat,
miért nem érek semmit én a pályán
miért felém e gőgös indulat?
Vajon miért a bankodé a házam,
mitől vagyok ma én földönfutó,
miért nincsen pénzem, az iskolában
másról beszélt az öreg tanító.
Kopott kabátom vékony lesz a télre,
előre fázom és rettegek nagyon,
kitől kapok pár falatot ebédre
és hol ébredek fel jeges hajnalon?
Vagy beleszámolsz majd a veszteségbe,
ami még elfér a széles arcodon?