Napszítta, már kiszáradt gallyak

hevernek a télen talajon,

hol eső, hol a fagy támadja,

de az életért kell harcoljon.

 

Vízcseppek színtelen gyöngyökként

csordogálnak hosszasan rajta,

szívesen róluk letörölnénk,

legyen könnyektől mentes arca.

 

Érkezik egy éles fuvallat,

a folyam tovább nem döntöget,

a zivatar bőszen borzongat,

képez áttetsző jéggömböket.

 

Nincs tovább sehol kóborolás,

fényben a való tükröződik,

nem mélázik a próbálkozás,

a nagyvilág leképeződik.

 

A cseppekben benne a gyöngy-lét,

a földünk kicsinyített mása,

írja a változások könyvét,

az élet valódi csodája.

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…