A lelkét homályos víziók uralják,

mint fekete kutyák dühöngve ugatják.

Képtelen fényesség felé kapaszkodni,

teste tehertől súlyos, nem bírja vonni.

 

Hiába pezsegne a tér körülötte,

gondjait mélyen önmagába öntötte.

Nem képes a szálak összekötésére.

inkább él saját, torzult téveszméjében.

 

Az elavult szabályai bevésődtek,

mint beton, állnak ellen mai győzőnek.

Elvei bizonytalanságban fogannak,

bizalmasabb kapcsolatoktól elmarad.

 

Kezdeményezéstől hűen elzárkózik,

elvárás lángjai magasan osztódik.

Félelem, rettegés tölti ki a létét,

a szívében tárolja élete mérgét.

 

Fejét indokolt lenne fentebb emelni,

a való világban a fényt érzékelni.

Csillannának szövetei a reménynek,

ráirányítanák a célt örömére.

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…