Októberi varázslók
Az ősz az ágakon vizes kezével
elidőz halkan minden egyes bogon,
s a létnek egyre fakuló színében
teríti szívem köré a bánatom.
Kabátomon a cseppek áthatolva
lelkemig érnek ezen az alkonyon,
akik a nyárról még mesélni tudnak,
talán varázslók, vagy én nem is tudom,
honnan veszik elő e zord időben
meséikhez azt az ős energiát,
honnan van kedvük most is rendületlen
elandalogni még a nyár dalán.
Közelebb ülök hát e révületben,
s hagyom feltörni szívemnek falát.