Balsiker
Repít a mámor engemet,
majd szétfeszíti szívemet
veled elandalogni,
borotvaéles késedet
a véremben mártani meg
jöttem hozzád mulatni.
Hívószavamra nem figyel,
s nem ér a vágyam addig el,
hogy benned megvaduljon,
de lényed húsom égeti
és látod mégsem engedi,
hogy végre földre hulljon.
Lázas magányom átölel,
tudom soha nem érlek el
már csak a végtelenben,
párhuzamosaink között
valami mégsem működött,
semmilyen értelemben.