Vitos Irén

 

Tangó

 

Egybeolvadt az éj körülöttünk,

s hangtalan közelebb tolt egymáshoz

a tömör sötét.

Ében álmot varázsolt körénk,

eltüntetve a szürke világot,

mint az ezeregy éjszaka mesék.

Szédülést dobott ránk,

hol csak egymás szemét látjuk,

s lelkeink bennük kapaszkodót.

Már nem tagadhatjuk meg egymást,

és saját valónkat sem féltjük,

a marcangoló tudat kínját kizárjuk.

Mostoha szülőként kirekesztve,

dörömbölését meg sem halljuk.

Csak szorítva egymást, kéz a kéznek,

szív a szívnek, arc az arcnak,

test a testnek feszülve, egymást követve.

Érzem a következő lépést, követlek

teret kérsz, improvizálsz, ölelsz,

tánclépésben már egymásban szállunk,

hipnózisba szűkül a világunk.

A Holdnak csak egy sziluettel

akad ma dolga.

Ereinkben a harmonika dallama lüktet,

s két fél szívet egy egésszé forraszt

a tangó ritmusa.

Vitos Irén az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten élek drága családommal, férjemmel és fiammal. Felnőttkoromra fordultam a művészetek felé,…