Múlnak a napok, fáradt vagyok,
Rád gondolok és a lelkem halott.

Hol jársz, merre, mire gondolsz?

A magány, mint néma bánat, magába zár,
s kitörni ebből nem tudok már.

Nézem a havat és rád gondolok,
Várom a napot, mi nékünk ragyog.

Te mire vársz és gondolsz-e rám?

A hópelyhek útján a vágy is tovaszáll,
Bár érzem, hogy elmúlni sosem fog már.

Hogy mit hoz az élet, gyönyört vagy kínt,
Ki mondja meg, s’ az élet mire int?

Ha álmodsz, merre jársz, mire vágysz?

Én hozzád megyek minden éjszakán,
de elérni téged nem tudlak már.

Mondd Kedvesem, lesz még tavaszunk,
Lesz még nyarunk és csodás Balaton?

Látsz még engem a Sirályon* állva?

Én még emlékszem a szél zúgására,
A nevetésedre és a féltő aggódásra.

Sós ízt érzek a számban, mi felidézi a napot
Mikor egy álmom megvalósulhatott.

Emlékszel-e a tengerre Drágám?

Te adtad nekem mi legnagyobb álmom volt,
S most meghalhatok, mert kérésem ennyi volt?

(*egy vitorlás hajó neve)

Beck Emese az Irodalmi Rádió szerzője. Beck Emesének hívnak, 57 éves vagyok és egyedül élek egy baranyai kisvárosban…