Hagyaték

Tucatnyi ráncom arcomon
már annyi mindent visszavon
a lázas álmaimból,
csaták során a védtelen,
kemény maradni képtelen
szívem csak egyre lassul.

Feléltem én a vak hitét,
feléltem én már mindenét
a lázadó világnak,
merengek csak a sorsomon,
vajon mi is ütött agyon,
mit mondjak majd apámnak?

Miért nem lett jobb a világ,
hová tettem az ostorát
ezeknek a lovaknak,
amik már habzó táltosul,
oly kitartóan és vadul
a vesztünkbe rohannak?

Mit tudtam volna tenni mást,
elkerülni a pusztulást
hogyan is kellett volna?
Bolygót, mint elrontott golyót
mérgezett levegőt, s folyót,
ez mit hagyok fiamra.

Baranyi Imre az Irodalmi Rádió szerzője. Honlap: https://baranyi-imre.eoldal.hu/