Verseim gyakran képtelen versek

Olyanok, miket magam

csak kevéssé kedvelek-szeretek.

 

Soraim persze nem úgy képtelenek,

nem mondanak úgymond

képtelenségeket, csak éppen: kép-telenek.

 

Alig van kép bennük, így kép-telenek,

de nem rím-telenek,

rímekben igencsak bővelkednek.

 

Ritmus is van bennük, igaz döccen

olykor, és el-elakad.

És a jó rím sem jön olyan könnyen…

 

Ügyetlen sorok, ám a hibájuk,

a legnagyobb hibájuk

mégiscsak ez: majd’ mind: kép-telenek.

 

A versek lelke: a kép, a hasonlat,

a csodás metafora –

őket nekem az ihlet ritkán adja.

 

A kép nélküli vers mint holdbéli táj,

erdő tűzvész után,

vagy befagyott tó, oly igen kopár.

 

E kép nélküli versek hozzám hasonlóan

mind reménytelenek…

szólni se szólhatnak biztatóan.

 

Verset írni csak bánatból tudok.

Élőről verset még

alig írtam, társamtól búcsuzok .

 

A szomorúság akadályoz engem,

hogy másmilyent írjak,

soraimban egy kép is megteremjen.

 

Bánatom mélysége leránt a mélybe,

ahol minden sötét, s

nincs még út felfelé, sem a jövőbe.

 

 

 

 

Bodnár Ildikó az Irodalmi Rádió szerzője. Nevem Csetneki Sándorné dr. Bodnár Ildikó. Nyugdíjas pedagógus vagyok. Miskolcon (Diósgyőrben) születtem,…