Képzelj magadnak egy álmot. Tökéleteset, mondjuk, zöld színűt. Képzelj mellé meleg kabátot, amolyan barna, bélelt belsejűt. Vedd fel magadban, csendben, gombold össze jó szorosan és öleld meg magad így, melegen, bélelt, barna kabátosan.
Megláttam a legszebb rózsát. Páratlan volt, leszakítottam hát. Gondoltam egyet és bemártottam sárba. Mily meglepetés: egy önarcképet láttam!
A kunok 1239-ben Húsvét napján a Radnai-Hágónál kértek bebocsátást Magyarországra és itt vették fel a keresztséget. “A Fény ünnepének másnapján Törtel kapitány vezetésével, egy kun törzs indult Konstantinápoly felől, szekerekre rakott sátrakkal, maguk előtt gulyát és ménest hajtva, komondorokkal kísérve, Kumániát keresve. Útjukat szerencse kísérte, bár sokuk szerint a kám-kuman, a Táltos Asszony, védte őket, […]
Így születik a vers 2020 Az alábbi írásban az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában a közelmúltban megjelent Így születik a vers 2020 című kötetet szeretném bemutatni elsősorban azoknak a blog-olvasóknak, akik eddig nem találkoztak vele, mintegy kedvcsinálásul a kötet megismeréséhez, elolvasásához. Mielőtt a részletesebb elemzésbe belekezdenék, egy személyes megjegyzést teszek. Magam is épp e kötet […]
Csivit_borito_210104
A jó poén nem göcsörtös bunkó, Hanem egy finom fricska. Bízzunk benne, megérti a bunkó… Ide nem kell a bicska. Vecsés, 1998. december 22. – Kustra Ferenc József
Közeledik… lehet már csak bliccelni fogok, az élet vonatán. Majd mikor végleg felismerem, hogy nincsen már menni… hova is mán. Amikor már talán torz frizurába fésülöm a hajamat És az lesz a legnagyobb baj, ha már nem ismerem meg magamat. Ezt a csúnya sorsot, nem kívánom az ellenségemnek sem, Maradjon az élet, tiszta fő, egészséges […]
Ősz-esti elégia Már tovatéved a nyár, melegét elegyíti esőkkel, bús mosolyát követő széllel a búzamezőn. Itt van az ősz, vele dús levelét eleresztik az ágak, és hazatérnek a darvak feleselve ma fönn. Még idehallik a bő aratásnak az ünnepi tánca, ropnak az ifjak a párjuk derekát ölelőn. Boldogan éjjeli fényre repülnek a gyors bogarak már, […]
Egy lépést tegyél és én ott vagyok, díszruhába öltöztetem a holnapot. Csendben meghúzódok és vagyok, ne zavarjanak meg a belső zajok. Porruhába öltözök, hogyha kell, vagy bábuként ringok egy nádon. Festmény leszek és ruhám pasztell, átbukdácsolok a színlelt csodákon. Hol a húrok megfeszülten szakadnak, a hamis hangok egymásra tapadnak. Ott hagyom el én majd a […]
