Szunnyad még a világ, a színe is szürke,

itt -ott a harmatcsepp ráfagy az ágakra ,

gyengécske napsugár apránként olvasztja,

halk a madárdalnak hívogató füttye.

 

Erőtlen fény alig ér az ágak közé,

bokrok alja régi avartól takarva,

lent az élet feszülten vár a tavaszra,

csak a hóvirág emelte fejét fölé.

 

Birizgáló illat csalogat körötte,

mintha a takaró alatt parfüm lenne,

kitárulnak szinte szárnyként a levelek,

bimbóját nyitja lila virág fölötte.

 

Szorosan utolérte hírhozó társát,

az újjáéledést együtt megindítják,

valamennyi szundikálót előhívják,

vesse le mindenki a vastag kabátját

 

Lila szirma, mint ember bájos mosolya,

bátran törekedik egyre magasabbra,

a leglustább lényt is hamar odacsalja,

viruló élet szépségét birtokolja.

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…