Meditáció

Terítve már a bánatom,
egy égbe nyúló oszlopon
zászlóként lengedez,
alatta vérem oly vadul
és ellenálhatatlanul
lüktetve csörgedez.

Oldom világom bocskorát
és megmosom fáradt lábát,
de meg is törlöm én,
hiszékenységem megfizet,
hozzád emeli lelkemet
a Golgota-hegyén.

Fogadj el engem Istenem
gyarlón, gyáván, eretneken,
én nem kérek sokat,
mi lett volna a helyes út
elkerülni a háborút,
a véres harcokat?

Aztán hazáig ballagok,
és közben arra gondolok,
vajon ki voltam én
és mért hordoztál engemet
tenyereden, s bolond hitet
mért öntöttél belém?

Baranyi Imre az Irodalmi Rádió szerzője. Honlap: https://baranyi-imre.eoldal.hu/