Pozicionálás
A tiszta fényű, csendes éj
fátylában sárga holdkaréj,
a vállamra terül,
körülötte a csillagok
mint titokzatos villanyok
ragyognak ékszerül.
És a tengernyi fény mögött,
újabb ezernyi rejtőzött
végül már mind kigyúlt,
engem teljesen áthatott
ez a kegyelmi állapot,
bőröm alá bebújt.
Ezen e csendes éjszakán
a végtelen zuhant le rám,
azok a csillagok
mutatták végül meg nekem,
hogy hol is van az én helyem,
s milyen kevés vagyok.