Mit csinál egy nő, ha szép akar lenni?
Kozmetikushoz megy, s a csodát reméli.
Beleül a székbe, tűri a fájdalmat,
mert a vágyálmáért semmit nem sajnálhat.

Kedvesen cseveg, pedig csak azt érzi,
hogy az inkvizítor ehhez bizony semmi.
Az idő lassan telik, vagy inkább megállt,
szinte már felkiált: Legyen vége, atyám.

Véget ér a szeánsz, nézi az eredményt,
boldogan gondolja, megérte ennyi pénz.
Kilép a szalonból és szinte azt várja,
mindenki felkiált: De szép lettél drága.

Tükör előtt otthon, illeg-billeg, forog,
arra gondol közben, jó, hogy ily bátor volt.
Boldogan alszik el és arról álmodik,
holnap minden ember csak rá irigykedik.

Reggel ébredéskor érzi már, hogy baj van,
szeme csukva marad, ajka mozdulatlan.
Szalad a tükörhöz, keresi a tündért,
vissza azonban csak a vasorrú banya néz.

Mit tehetne gyorsan, mert utcára kell menni,
és egy ilyen arcot nem kell mutogatni.
Rohan a hűtőhöz van-e benne jég,
az idő kevés, egy óra nem lesz elég.

Az eredmény siralmas, nincs hát más megoldás,
napszemüveg kell, nem is lehet vitás.
Hajnalban, sötétben furcsán néznek reá,
még holdvilág sincsen, nem ám, hogy napsugár.

De estére elmúlik minden nyomorúság,
a tükörből nem tündér, de nem is banya néz már.
Töpreng, gondolkodik és el is dönti végre,
újra elmegy megint, mert bizony megérte.

Beck Emese az Irodalmi Rádió szerzője. Beck Emesének hívnak, 57 éves vagyok és egyedül élek egy baranyai kisvárosban…