Utolsó fohász
Szedjétek szét a lelkemet
és hordozzátok körbe,
szorítsátok a szívem is
egy vergődő ökölbe,
tapossatok a hátamon,
kezem kitekerjétek,
én akkor is előjövök
és leülök közétek.
Belőletek való vagyok,
ugyanabban a sárban,
hol engemet tapostatok
mindig valaki más van,
nektek kell egy bolond akit
keresztre feszíthettek,
de helyette a föld alól
mégis újak születnek.
Imádkozom hát értetek,
legyen annyi erőtök,
ne ellenségek legyetek,
csupán csak ismerősök,
s akkor talán az égiek
majd mindent megbocsátva,
nem szórják többé átkukat
erre a rongy világra.