A fegyenc dala

Az elítélt a vérpadon
még egyszer visszanéz,
s a körben álló arcokon
keres részvétnyi rést.

Így nézek én szét végül itt,
hátha van egy rokon,
vagy legalább egy ismerős,
ki holnap lesz soron.

Aztán ifjú nyakam köré
kemény hurok kerül,
akasztják bénult testemet,
remeg még legbelül.

Végül a gravitáció
már gyorsan dolgozik,
nem megy tovább a levegő,
csupán a torkomig.

Mikor pedig a jeltelen
gödörbe raknak el,
hantomra este lopva egy
vörös rózsát viszel.

Baranyi Imre az Irodalmi Rádió szerzője. Honlap: https://baranyi-imre.eoldal.hu/