Novemberi szél

Arcomba fúj az őszi szél,
hideg világa éget,
kabátomról hajszálaid
már szerteszórta végleg,
csak hangodra emlékezem,
most az is oly időtlen,
és ténfergek magányosan
ázott, lyukas cipőmben.

Mögöttem alvó városok
tűnnek el vontatottan,
a kertek alatt ballagok
mély, süppedő homokban,
lelkem megannyi rebbenés,
akár madár lehetne,
ki nem repült a többivel
időben a melegre.

Az utcalámpák fényei
bágyadtan, elgyötörten
szivárognak a földre le
a sűrűsödő ködben,
szürkére fagyott alakom
már szinte észrevétlen,
előredőlve ballagok
a novemberi szélben.

Baranyi Imre az Irodalmi Rádió szerzője. Honlap: https://baranyi-imre.eoldal.hu/