Posted by
Posted in

Nemzeti nőnap

Edit Szabó : Nemzeti nőnap Nevezetes ez a nap már elég régen, ezerkilencszáztizennégytől hazánkban a magyar nőkről is megemlékezést ad, melyben mára nem csak a dolgozó nőket, hanem a gyermeklányokat, asszonyokat, nagymamákat és a sudár szép lányokat megköszöntenek virággal a férfiak. Tudják, mit jelentenek a női lények, hiszen anya szülte meg mindegyik férfit, és gyönyörködhetnek […]

Posted by
Posted in

Nem vagyok feleségnek való

Nem vagyok feleségnek való   Azt hiszem, sőt meggyőződésem, hogy nem vagyok feleségnek való. Ezt már régen meg akartam mondani, de még hezitáltam, hátha mégis. De ma pontot tettem az ügy végére. Nem próbálok többé úgy csinálni, mintha. Ki kell jelentenem kerek perec, hogy én Kincses Izabella, barátaimnak csak Bella 29 éves önhibáján kívül hajadon, […]

Posted by
Posted in

Hol egy név, hol egy hang…

Hol egy név, mint Lórév, hol egy hang, mint harang, hol egy szín, mint sárga, hol egy kiégett lámpa, hol egy csípősebb íz, hol csak a tiszta víz, hol kölnid illata…   Mindegy mi, szinte bármi, felvillanó szó, szín avagy illat, minden képes téged, a te kedves lényed újra meg újra elém hozni, s bennem […]

Posted by
Posted in

Szárnyaló gondolatok

Edit Szabó : Szárnyaló gondolatok   Kitárja szárnyát mint repülő madár, új életet vár a gyönyörű leány, gondolat mersze, agyában szerelme, felfele nézve a boldogság fénye visszaragyog fénylő tekintetében. A fa ragyogása vágyát álmodja, hogyha a párja mellette volna, hozzá simulna arcához az arca, békében élne az éltük reménye, édes szerelemben élnének végre. Hol van […]

Posted by
Posted in

Ha majd

Gonosznak sírjára leborulva koszorút teszünk, tisztára mossuk a gyalázatot. Imára kulcsolódik a kezünk, látszatként mutatjuk be az alázatot. Tömeghisztéria zsongja át az étert, sodródunk az árral mi is. Nincs bennünk semmi kétely, megbabonáztak minket is. Fáj, hogy emberek csordaként járnak, fáj, hogy csak közelre látnak. Hatalmasok mérgeznek meg lelkeket, hamis pénzért, hamis érzést vesznek meg […]

Posted by
Posted in

Elfogult dal

Elfogult dal Az őszi égen átfutó, keringve lengő nyárutó ellibbenő szelében hajad lobog varázsosan, omolva szép hatásosan szívem hullámterében. Fohász hozzád az én dalom, s a pillanatnyi alkalom fel is pezsdíti vérem, ölellek nagy szerelmesen és itt a szérűskerteken égünk egymás tüzében. Aztán a Hold is felragyog, széthint ezernyi csillagot a szeptemberi éjben, egymást karolva […]