Hol egy név, mint Lórév,

hol egy hang, mint harang,

hol egy szín, mint sárga,

hol egy kiégett lámpa,

hol egy csípősebb íz,

hol csak a tiszta víz,

hol kölnid illata…

 

Mindegy mi, szinte bármi,

felvillanó szó, szín avagy illat,

minden képes téged,

a te kedves lényed

újra meg újra elém hozni,

s bennem emlékek sorát

ébreszteni.

 

Reggel egy műsorban

Lórévet emlegetik.

Tőled hallottam róla, mesélted:

a nevet saját kútfődből

meg hogyan fejtetted.

Szerb zene is szól,

a kedvenced.

 

Kedves színed volt a sárga,

amelyre, mint a boldogságra,

úgy gondoltál, imádtad.

Még tollaidat, edényeidet is

e színre vágyva válogattad.

Máig körülvesz

Napod aranya.

 

A csípős íz: a csípős mustár,

a csípős konzervek,

a csípős kocsonya!

Hogy imádtad őket!

Levesed, mikor magadnak főzted,

mindig csípősre

sikerültek!

 

Bár az emlékezetem

egyre inkább romlik,

s a baj, tapasztalom,

a nevekkel kezdődik.

Remélem, rólad e sok apró emlék

mégis örökre

megőrződik.

 

Bodnár Ildikó az Irodalmi Rádió szerzője. Nevem Csetneki Sándorné dr. Bodnár Ildikó. Nyugdíjas pedagógus vagyok. Miskolcon (Diósgyőrben) születtem,…