Ha lenne Anyukám, folyton kényeztetne,
soha sem dorgálna, mindig csak szeretne.

Hogyha beteg lennék, orvosságot adna,
két erős karjával, védőn átkarolna.

Ha bántanának engem, mindig megvédene,
becéző szép szava, vigaszomra lenne.

Főzne finomakat, sütne sok süteményt,
szép ruhákat venne, s amit kívánnék még.

Ha azt kérném tőle, játszótársam lenne,
mindent félre tenne, és csak rám figyelne.

Tanítana engem, minden szépre, jóra,
kedvesen vezetne el a felnőtt koromra.

Az én Anyukám mindig boldog lenne,
hisz az életének én lennék a kincse.

Ha lenne Anyukám, mindig mosolyognék,
hálás lennék érte, hogy nekem adta az ég.

Hogyha öreg lenne, gondoskodnék róla,
ahogy Ő tette ezt kisgyerek koromban.

Óvnám minden bajtól, vigyáznám lépteit,
gondtalanná tenném, élete végéig.

Ha pedig majd soká válni kényszerülnénk,
fájna a búcsúzás, de boldog is lennék,
hogy egy ilyen Anyát adott, nekem a mindenség.

Beck Emese az Irodalmi Rádió szerzője. Beck Emesének hívnak, 57 éves vagyok és egyedül élek egy baranyai kisvárosban…