Szökött szerelmem

Amikor otthagyott a téren állva,
agyamban a kegyetlen mondatával,
búcsúzenéjét meg se komponálta,
csak könnyedén odavetette, rávall.

Bolond szívem sután utánadobbant,
és talán még léptem is egyet felé,
inkább csak zavaromban mosolyogtam,
legyen az emléke hát az ördögé.

Arca már beolvadt a szürkeségbe,
és akkor, ott meg is szűnt minden varázs,
hiszen olyan volt hirtelen szökése,
mint a tó vizén a kavicspattanás.

Később még láttam, nagy volt a társaság,
de ő a szemét lesütve ment tovább.

Baranyi Imre az Irodalmi Rádió szerzője. Honlap: https://baranyi-imre.eoldal.hu/