Angyalka

Emlékszel még,
hogyan szólt rég
parányi csengője,
az volt a szép,
bennünk a lét
megremegett bele.

Terülve szét,
fenyőnk díszét
forgatta meg tűnőn,
a fénye még,
akár a jég,
csillant a gömbökön.

Futott tova,
de illata
fenyőnek ága volt,
az éjszaka,
mint egy csoda,
szívünkön áthatolt.

Csilingelő
dalába szőtt
tündéri álmokat,
melyek mögött
a lét örök
boldogsága fakadt.

Baranyi Imre az Irodalmi Rádió szerzője. Honlap: https://baranyi-imre.eoldal.hu/