Egy űrutazás margójára

A végtelennek tűnő űr mögött,
ahol a józan ész már megszökött,
ahol a gondolat alig suhan,
azon túl mondd nekem, vajon mi van?

Vannak-e ott folyóra hajló fák,
kenyérsütések, sárga iskolák,
és nagy szerelmek szövődnek-e,
s van-e a szeretetnek ünnepe?

Eső után az ég ott felszakad,
és mondd, a lélek ott is oly szabad,
kifesthetem a szivárvány színét,
kiálthatom vajon, hogy nyitnikék?

Válaszod félve várom, mert ha nem,
akkor érdektelen a végtelen,
csapongó vágyam oda nem való,
ne vigyen engem el az űrhajó.

Baranyi Imre az Irodalmi Rádió szerzője. Honlap: https://baranyi-imre.eoldal.hu/