A régi tó

A parti fák a víz fölé hajolnak,
s a csónakházban lusta csend honol,
tükörsima, lágy felszínén a tónak,
parányi hal pipál a víz alól.

Magam vagyok csak és e délutánban,
egy régi-régi nyárra gondolok,
amikor megkötős fürdőgatyában
úszkáltunk itt és forrtak a habok.

Szerelmeinkkel együtt csónakáztunk,
suttogás suhant át a tó vizén,
csak te voltál abban a suttogásban,
csak te voltál és néha-néha én.

Az ősz hajammal újra erre jártam,
és ez a tó ma is lenyűgözött,
vállamra hulló, fáradt napsugárban
merengek el az emlékek között.

Baranyi Imre az Irodalmi Rádió szerzője. Honlap: https://baranyi-imre.eoldal.hu/