A tél szerelme

A szél zokogva átsüvít az égen,
siratva őszi kerteket tarol,
megannyi sárba összegyúrt levélen
halad tovább, el is zarándokol.

A tél hideg, ködös tekintetével
a tájra néz, elimbolyog vele,
hiába kérdezik derengve váltig
a messziről alig látszó hegyek,

miért e zord, fagyos, kemény belépő,
miért e csontot átütő hideg,
de ő nem is figyel, csupán felülről
havat szitálva hint, nem is nevet.

Mióta nyár szerelme sutba dobta,
azóta lett ilyen kemény az arca.

Baranyi Imre az Irodalmi Rádió szerzője. Honlap: https://baranyi-imre.eoldal.hu/