Számomra már nincs ma és nincs tegnap,
szemem előtt a holnap képe lebeg,
mikor már letettem minden múltbéli terhemet.

Batyuba kötöttem a bántást és csalódást,
melyet egy kanyarban hanyagul leteszek,
vigye akinek kell.

Elhagyom a hazug ígéreteket,
álnok bókokat s a sok csaló emléket,
kedvére szemezgetheti, ki bánatot keres.

Új tarisznyát fogok
és megtöltöm szépséggel,
szeretettel és főleg hűséggel.

Nem baj, ha kisebb lesz, ha egyedül is viszem,
mert csak azt szedem fel,
ami érték nekem.

Nem viszek már nehéz megalázást,
csak könnyű és vidám nevetést,
a bántások helyére keresek szeretést.

Útszélen hagyom, ki bántana engem,
társamul azt hívom, ki megfogja kezem
s az új tarisznyámat együtt viszi velem.

Együtt keresünk majd értékes kincseket,
mik nem ragyognak talán,
de nem is nehezek.

Lassan boldog lesz a világom újra,
hisz ezért is léptem
végre egy új útra.

Ha pedig az utamnak végére értem,
bármily rövid lesz is,
azt mondom megérte.

Beck Emese az Irodalmi Rádió szerzője. Beck Emesének hívnak, 57 éves vagyok és egyedül élek egy baranyai kisvárosban…