Emlékpakolgató

Ma itt ülök csupán magam
az esti félhomályban,
kinek megannyi dolga van,
mutatva őszre váltan,
a lomjaim pakolgatom,
a rég megunt meséket,
matatva fent a polcomon,
csak ócska semmiségek.

Csupán elúszó képzetek
egy omladó szorosban,
kiszolgálták a létüket,
csak imbolyognak ottan,
e félretett, fakó cihák
sután csak ácsorognak,
bezárva szűk bejáratát
a néma hegyszorosnak.

Füzetben őrzött sárga kép
kerül kezembe, nézem:
az arcod fátyolos, mesés,
de visszanéz merészen,
becézgetem bután, habár
e földi lét letudva,
a parton egy ladik mi vár,
el is visz át a túlra.

Baranyi Imre az Irodalmi Rádió szerzője. Honlap: https://baranyi-imre.eoldal.hu/