Régi szerelmem

(Almádi Rózával közösen)

Még szeretését,
langy sima bőrét
arcomon érzem,
fénysziluett,
messze merengő
ős buja nemtő
fonta be testét,
jó anya lett.

Arra, ha jártam
félve kopogtam,
ajtaja nyílott,
rám nevetett,
elmenekülve
férje a szeszbe
fojtva magát már
rég odalett.

Jöttek az évek,
bár a zenének
taktusa elhalt,
abbamaradt,
mégis a Holdról
álmodik újból,
könny a szemében,
szíve szakadt.

Régi szerelmem
meg sose kérem,
ő se mutatja,
tartja magát,
vénuszi arca
réved a mémlcsúltba,
tetszeni nékem
fonja haját.

Refr.
Hallgatag esték
régi szerelmét
visszaidézik,
lobban a nyár;
ősz muzsikáját
hallja ma újból,
dobban a szív s szól:
’Óh, gyere már…’

Baranyi Imre az Irodalmi Rádió szerzője. Honlap: https://baranyi-imre.eoldal.hu/