Az ember dicsérete

Kereszted súlyos, vállad remeg,

verejték marja sebeidet.

Hosszú az út, lélekkel bírod,

erőd a fény, sorsod nem sírod.

 

Mögötted sötét, zúgó tömeg

szomjazza ártatlan véredet.

Lépted nyomán fű nő csodára,

míg terhed bírod a Golgotára.