Jó lenni egyedül itthon a szobámban,
Mikor már simulnak mellettem az árnyak.
Révedni múltamon őszinte magányban,
Az eső meg veri odakinn a fákat.

Hány boldog nap tűnt el rohanva homályba!
Emléke örökké szépítik a mámat.
Feledek én most már mindent, mi megbánthat,
A sok szép emlékem lelkemben föltámad.

Föltámad, s elmémbe a vihar bevágtat,
S feltépi bennem a szunnyadó sok vágyat.
Tennem kell még bármit,előre csak bátran,
Van még hely nekem e rohanó világban!

Helyed csak volna még de most már hiába!
Stafétát elkapod, a súlya lerángat.
Nem bírod a tempót, bár lelked még vágyja,
Csitulj hát el szépen, szomorún ,mint hárfa!

Tags:

Mészárosné Maya az Irodalmi Rádió szerzője. A magyar kultúra egyik legszebb bölcsőjéből, Sárospatakról származom. Diákéveimet életem legszebb szakaszának…